ⓘ Kalmari háború

                                     

ⓘ Kalmari háború

A kalmari háború Dánia és Svédország közötti fegyveres konfliktus volt 1611 és 1613 között. A háború során a dánok katonailag sikeresebbek voltak, de döntő fölényt nem sikerült kivívniuk. A Kalmar-háború volt az utolsó alkalom, amikor Dánia sikerrel vette fel a harcot Svédországgal a balti-tengeri dominanciáért vívott küzdelemben.

                                     

1. Előzmények

A Balti-tengerről Nyugat-Európába irányuló tengeri kereskedőutak áthaladtak a dán fennhatóság alatt levő Oresund tengerszoroson, és a hajóktól a dán király vámot szedett, amely a korona jövedelmeinek jelentős részét tette ki. A svédek a ritkán lakott Lappföldön át megkerülő útvonalat kerestek, ám ez a terület formálisan a Dániával perszonálunióban levő Norvégia birtokában volt. 1607-ben IX. Károly svéd király kikiáltotta magát a lappok királyává és adót kezdett szedetni az északnorvég területeken, Tromso vidékén.

Dánia tiltakozott, de a svédek ezzel nem törődtek; így 1611 áprilisában IV. Keresztély dán király hadat üzent.

                                     

2.1. A háború menete 1611

A dánok három fronton támadtak a svédekre: Skåne keleti részén Kristianopelből Kalmar városa felé, a nyugati oldalon Halmstadból Jönköpingbe és Norvégiából délre támadt a mai Göteborg kikötőjét védő Älvsborg erődje felé. A hosszú norvég-svéd határra rendelték a helyi erőket, de utasították őket, hogy ne lépjenek svéd területre.

Keresztély maga vezette a Kalmart ostrom alá vevő 6000-es sereget és három héten belül, május 27-re, két sikertelen roham után harmadszorra elfoglalták a várost, bár az erőd továbbra is tartotta magát. A svédek egy ellencsapással meglepetésszerűen viszont elfoglalták Kristianopel erődjét. 1611 júliusára a kalmari erődöt ostromló dánokhoz erősítés érkezett, IX. Károly pedig megpróbálta felmenteni a várat. Július 17-én egyszerre támadt a dánokra északról és egyidejűleg az ostromlott csapatok is kitörtek az erődből. Hosszú, változó szerencséjű csata után a dánok diadalmaskodtak és az erőd megadta magát.

1611 nyarán a Baltzar Bäck által vezetett svéd csapatok különösebb ellenállás nélkül megszállták a norvég Jämtland és Härjedalen tartományokat. Mivel az Északi-tengeren minden kikötőjük dán blokád alatt volt, norvég földön keresztül próbáltak meg skót zsoldosokat Svédországba vezényelni, azonban azok egyik csoportját a felfegyverkezett norvég parasztok lemészárolták. A lakosság ellenállása miatt végül 1612 őszén ki is vonultak.

1611. október 20-án meghalt IX. Károly, és a svéd trón fiára, II. Gusztáv Adolfra szállt. A 17 éves Gusztáv Adolf békét kért, de Keresztély fölényben levőnek érezte magát és folytatta a háborút. A svéd király maga is csatlakozott a határvidéken portyázó csapatokhoz, minek következtében 1612 februárjában a rajtuk ütő dánok elől menekülve beszakadt alatta a jég és kis híján megfulladt.

                                     

2.2. A háború menete 1612

1612 elején a dánok elfoglalták a svédek egyetlen nyugati kikötőjét, a Göta älv folyó torkolatát védő Älvsborg és Gullberg erődöket itt alapítja majd meg 1621-ben Gusztáv Adolf Göteborg városát. A sikeren felbuzdulva a dán vezetés döntő csapást akart mérni az ellenségre és Stockholm felé irányította a csapatokat. A hadművelet azonban kudarcba fulladt, mert a svédek a elpusztították az utánpótlási lehetőségeket, gerillamódszerekkel zaklatták a vonuló dánokat és a zsoldosok fellázadtak, mert nem kapták meg a pénzüket. A tengeren sem tudott döntést kicsikarni, a svéd flotta Vaxholm kikötőjébe húzódott előle.

                                     

3. A knäredi béke

Anglia és Hollandia is érdekelt volt a balti kereskedelemben és nem látták volna szívesen egyik ország túlsúlyát sem. Nyomást gyakoroltak a dán királyra, hogy fejezze be a háborút, és mivel Keresztélynek elfogyott a pénze és látta, hogy döntő győzelmet nem képes elérni, I. Jakab közvetítésével 1613. január 20-án megkötötték a knäredi békét. Ennek értelmében megerősítették Norvégia jogait északi területei fölött és Svédország egymillió tallér hadisarcot fizetett hat év leforgása alatt. A sarc teljes kifizetéséig Dánia megszállva tartotta Älvsborg és Gullberg erődjeit. Keresztély abban reménykedett, hogy a svédek nem tudják kifizetni a jelentős összeget és megtarthatja a stratégiai fontosságú várakat, de a svédek végül pontosan átadták a pénzt. Cserébe a svédek mentességet kaptak az Oresund vámjai alól.

                                     

4. Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kalmar war című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kalmarkrigen című dán Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
                                     

5. Források

  • Eriksson, Bo 2007. Lützen 1632. Stockholm: Norstedts Pocket. ISBN 978-91-7263-790-0.
  • Finn Askgaard: Rigets væbnede arm, Tojhusmuseet, 1988.
  • History of the Norwegian People by Knut Gjerset, The MacMillan Company, 1915, Volume I
  • The Cambridge Modern History. New York: The Macmillan Company. 1906.
  • Ingvar Andersson: "Källstudier till Kalmarkrigets historia"


                                     
  • Svédország szuverenitása és felbomlott a kalmari unió. Gusztáv megkoronázásának napja ma nemzeti ünnep. A kalmari unió egyes intézményei fennmaradtak egészen
  • kalmari unióból, és I. Gusztáv Vasa uralkodása alatt önálló királyság lett. III. Keresztély dán király úgy fejezte ki rosszallását, hogy a kalmari unióban
  • is betöltötte. 1299 után női kolostort is alapítottak. Kalmar illetve konkrétabban a kalmari vár hamarosan komoly politikai szerepet játszott az ország
  • emberei javarészét elvesztette. Gawią után a háború már nem tartott sokáig és 1611 - ben a Dánia elleni kalmari háború kitörésével egyidőben véget is ért. Chodkiewicz
  • királyság a 14. század végén Dániához és Norvégiához közeledett, melyekkel a kalmari unióban egyesült. Ezt követően lázadások sorozata gyengítette Svédország
  • kis sziklás sziget a Kalmarsundban, a kalmari vár előtti tengerrészen. A korai középkorban a sziget a közeli Kalmar város kivégzőhelye volt. A kivégzettek
  • területeket: Izlandot, Grönlandot és Feröert is. Az elődjének tekinthető Kalmari unió felbomlását követő viszálykodások lezárulta után, 1536 - ban a két királyság
  • államalakulatok idején megmutatkoztak. Az 1387 és 1523 között fennálló kalmari unió az első komoly, szerződésen és kölcsönös megállapodásokon alapuló
  • Wittelsbach Kristófot választották Dánia, Norvégia és Svédország királyává a kalmari unió kebelén belül. Kristóf az 1441 - es koronázásán lovaggá ütötte Karl
  • kezdett háborúba 1611 - 13 amit már csak fia Gusztáv Adolf fejezet be. Az úgynevezett kalmari háborúban is vereséget szenvedtek a svédek. A háborúk különösen
  • 1448 1481 Norvégia 1450 1481 és Svédország 1457 1464 királya a kalmari unió idején, valamint Schleswig és Holstein hercege, Oldenburg és Delmenhorst
  • királynő Erik néven adoptálta és Norvégiában 1388 - ban utódának jelölte ki, a Kalmari unió által egyesített Norvégia, Svédország és Dánia rendjei pedig 1396 - ban